Helló mindenki,
nekivágtunk nagy utunknak, azaz 27 napnak Európában hátizsákkal. Első állomásunk Prága lett, ahova reggel 9:25-kor indultunk neki a lovely Budapest Keleti-pályaudvar ömézing épületéből. Szerencsénkre ilyen utakra a MÁV is összekapja magát, és légkondis vagonokat küld, úgyhogy nem kellett tartanunk attól, hogy az összes praktikusan megvásárolt vizünk elfogy az út alatt folyadékpótlás címén.
Prágáig sima volt az út. Sok ismeretlen nevű település - ahol nem álltunk meg - után Brno, majd ismét sok ismeretlen település Prágáig. A prágai vasútállomás sokkal inkább hasonlít a tallini repülőtér duty free-jéhez, mint mondjuk a Nyugati pályaudvarhoz. Találtunk nagyon szimpatikus, atomtámadást is túlélő csomagmegörzőket, aztán neki is vágtunk a városnak.
Hogy miért is nem a szállásra mentünk? Mert útközben úgy döntöttünk, hogy Prágából egy nap is elég lesz most, és inkább az első Berlinbe menő vonatig tengessük itt az időnket. Így is történt.
Prágából 5 óra alatt egy felszínes turista mindent meg tud nézni, ígyhát mi is így tettünk. Megnéztük a Károly-hidat, átmentünk a Várba, voltunk a Vencel téren, és ettünk savanyúsággal teletömött hamburger jellegű zsemlekészítményt is. A néhány kötelező kör után pár doboz sörrel nekiindultunk a városnak, ahol néhány másik magyar próbált meg minket - természetesen sikertelenül - útbaigazítani. :)
Az estét egy laza sajtburgerrel fejeztük be, és némi lovasszobor melletti tehetetlen éjszakai fetrengésben. Ez abban merült ki, hogy 30 percenként a szobor egy 2 méterrel arréb lévő pontjára ültünk át. Éjjel három felé visszaindult a pályaudvarra, hogy aludjunk egy keveset a reggeli vonat előtt, de ezt a kedves szekuriti úr rendszeresen megakadályozta. Közben igyekeztünk egy nem túl problémás, ámbár olcsó, és szabad hostelt találni magunknak Berlinbe. Jelentem sikerült, bár nem volt egyszerű.
Néhány tíz perc, és indulunk tovább. Viszlát Prága!
