Amikor ezt a bejegyzést írom, már tudatosult bennünk a gondolat, hogy valószínüleg Spanyolország határán kell kitalálnunk, hogy a következő 24 órában hogyan jutunk el Madridba, mivel a Portbou - Madrid járatra elfogytak a jegyek. Ja, és voltunk Avignonban egy fél órácskát. Megnéztük, hogy hol laktak a pápák. Menő pecó. De tényleg.
Szóval vissza az eredeti témánkhoz, Genfhez. Aváros, ahol az egy főre eső órareklámok száma valószínüleg a legnagyobb Európában. Megérkezésünkkor egy dolgot sejtettünk az árakat látva: itt bizony a boltból fogunk étkezni, és még egy olcsó éttermet sem látogatunk meg. Egy sör ugyanis alsó hangon 5-6 euró (bár ez nem étel, de mégis mutat valamit). Viszont a pincérek nagyon kedvesek. Megérkezésünk után azért mégis ittunk egy sört, mert hát szükséges volt, és amikor a pincér kitalálta, hogy magyarok vagyunk, kedvesen elmondta, hogy imádja a magyarokat, de Monsieur Orbán a világ legnagyobb ostobája. Szóval ezt gondolja svájcban az utca embere.
Miután lepakoltunk szállásadónknál - köszi Orsika ;) - elmentünk egy esti fürdőzésre a Genfi-tóba, ami egyrészt hideg, másrészt meg csalóka, mert igazából ez már majdnem folyó, szóval sodrása az bizony van. A tó közepéból egy nagy "szökőkút" szerű 40 méter magas vízsugár lő fel. Mint megtudtuk, az ötlet eredetileg egy arrébb elhelyezett gyári kivezetésből jött, ami látványos volt, úgyhogy áthelyezték, immár gyár nélkül (hülyén is nézne ki a genfi-tó mellett egy gyár).
Genf alapvetően egy nem túl izgalmas, bár annál szebb hely. El is gondolkodik az ember, hogy az innen operáló világszíntű szervezeteknek mi kedvük van megváltani a világot, ha a munkaidő nyolc óra, a sör hideg, a strand pedig munkaidő után ingyen van. És hogy miért nem izgalmas? Hát ha a fő turistalátványosságként az óramúzeum, illetve a szabadtéri mozi van feltüntetve, akkor elgondolkodik az ember a helyi pörgésen. :)
Ha már arra jártunk megnéztük az egyes világszervezetek székházait (itt található többek között az UNICEF, és a WTO is), illetve egy egy órás túra keretében bementünk az ENSZ székházba is. Ha arra jártok ne hagyjátok ki. Az épület egy szocialista székház, és egy középkori díszes palota érdekes egyvelege, remek parkkal körbevéve, és minden folyosón számtalan ország ajándékai dobják fel az amúgy is érdekes hangulatot.
Ennyit a bicskák, csokik, órák országáról. Most már érik egy tapas Spanyolországban. Csak érjünk oda.
