Az ember naivan azt gondolná, hogy a magyar vonatok sokszor tömöttek, és még azon is fel-fel horkanunk, ha neadjisten egy olyan vagonra adnak IC pótjegyet, amit épp azon a napon nem csatoltak hozzá a kedvenc Budapest - Kecskemét járatunkhoz. Na de ami úton Ventimigliába - ahol átszállhattunk a Monte Carlo-i vonatra - történt az olasz vasúttársasággal, az beillik egy társadalomkísérletnek is.
Mivel igyekszünk a költségeket minimalizálni, így számunkra az ajánlott pótjegyet venni egyenlő a nem kell pótjegyet vennivel, tehát számoltunk azzal, hogy sokan lesznek a vonaton. De ennyire? És ennyire elrontva? Történt ugyanis, hogy úgy adták el a vonatra a pótjegyeket, mintha egy kabinban 8 hely lenne. De csak hat volt, és mókás volt a folyosói székeken (ami számozatlan volt, JEEE) ülve nézni, ahogy senki nem hiszi el, hogy ez megtörténhet. Kalauz persze az egész úton nem volt. Szerintem félt attól, hogy a népharag maga alá gyűri. Jogos volt különben a felvetés :)
Szóval megérkeztünk Ventimiglián keresztül Monte Carloba (http://hu.wikipedia.org/wiki/Monaco) (a továbbiakban már csak 'Carlo, mi már csak így hívtuk). Kiderítettük, hogy Monaco egy városrésze Monte Carlo, de mivel egybe van épülve teljesen az egész, nem oszt nem szoroz nagyon a dolog. Mivel a vasútállomáson egy laza mosollyal megtoldva közölték, hogy itt bizony nincs egy csomagmegörző sem - gyanúsan a magunkhoz hasonló csóróbb hátizsákosok kivédése végett - ezért zsákkal vágtunk neki 'Carlonak, ami mivel Monte elég nagy volt benne az emelkedés (és a lejtés is, ahol fékezni kellett...)
Az első állomásunk a hegyen lévő hercegi palota, ahol II. Albertkeksz monacoi herceg tanyázik. Elég jó a kilátás valljuk be. És rutinosan a palotát M41-es gépfegyverekkel, és ágyúval (!!!) őrző katonák fehérbe vannak öltözve, hogy ne tikkadjanak meg a melegben. Láttuk a híres neves őrségváltást, de egy csapat kínai turista miatt nem tudtunk fényképezkedni akkor. Cserébe itt is találtunk egy templomot, úgyhogy hozzuk az elvárt átlagot. A 'Carlo-i árak ilyanok, mint Milánóban. Ezen meglepődtünk, úgyhogy gyorsan ettünk is egy pizzát egy olyan helyen, ahol kevésbé tűnünk fel (mivel bár folyamatosan reménykedtünk, hogy találkozunk néhány hátizsákossal, eggyel sem találkoztunk egész Monacoban). Viszont feltűntünk egy kedves monacoi helybéli öreg hölgynek, aki tört franciánkat a világ legjobbjának értékelte, és akkora sokkot okoztunk neki látványunkkal, hogy két puszi társaságában kívánt sok sikert a kalandunkhoz, és kiemelte, hogy ő mint helyi monacói mondja ezt. Kedvesaranyos :)
Utána hátunkra vettük a zsákot, és megnéztük a hegyen lévő Casinot (James Bond, CIA, FBI, különböző ügynökök, sztárok, celebek, etc. filmbéli előfordulása). Hát ha eddig sok Lamborghinit, Ferrarit, Bentleyt, etc.-t láttunk, akkor itt eléggé koncentrálódott a dolog. Monte Carlo olyan mint egy világ, amiről sejtetted hogy létezik, de nem hitted el hogy van. A Hotel Paris rögtön a Casino mellett Európa valószínüleg egyik legdrágább szobaárával emlékeztetett rá, hogy mi ma este sanszosan a pályaudvaron alszunk. :)
Ha már az azúr parton voltunk nem lehetett kihagyni itt sem egy csobbanást a tengerben, ami sajnos meglehetősen koszos volt a különböző hálóknak köszönhetően, ami a részeg milliomosokat próbálta visszatartani a nyílt óceánba való úszástól. Szerencsére itt volt zuhanyzó, úgyhogy egy teljes értékű zuhanyt tudhattunk magunkévá mielőtt tovább mentünk volna.
Az éjszakát többnyire a városban bolyongással töltöttük, megnéztük a Forma 1 különböző helyszíneit, egy-két-három luxusautószalont, Aztán találtunk egy csokiautómatát, és elköltöttük az összes maradék aprónkat erre a nemes célra.
Reggel 5kor ment a vonatunk tovább Cannesba, addig a vasútállomás márványpadjai, és padlóját koptattuk alvást szimulálva.
Folytatás Cannesrol hamarosan.
